BKv 2008.67 a közvetítői eljárás gyakorlati tapasztalatai alapján felmerült egyes jogértelmezést igénylő kérdésekről

A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma az 1978. évi IV. törvény és az 1998. évi XIX. törvény közvetítői eljárásra vonatkozó egyes rendelkezéseinek az értelmezéséről nyilvánított 3/2007. BK véleményében (BH 2007/2. szám) foglaltakat továbbra is irányadónak tekinti.
A 2007. január hó 1. napjával bevezetésre került új jogintézmény gyakorlati alkalmazásának tapasztalatai alapján a következő véleményt nyilvánítja.

I.

Ha a közvetítői eljárás eredményeként a tevékeny megbánásnak a Btk. 36. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételei teljesültek, a bíróság az eljárást ezen a címen megszünteti.
Az ügyész e határozat ellen már csupán azon a jogcímen jelenthet be fellebbezést, hogy az eljárás megszüntetésének a Btk. 36. §-ában írt feltételei nem teljesültek. Azt nem sérelmezheti, hogy álláspontja szerint a büntetés céljának megvalósítására ebben az esetben a tevékeny megbánás alkalmatlan, vagy azt, hogy a büntetés célját jobban szolgálná, ha a bíróság a vádlottat az eljárás megszüntetése helyett a járművezetéstől eltiltaná, illetőleg vele szemben más büntetést vagy intézkedést alkalmazna.
A Be. 221/A. §-ának (3) bekezdésében meghatározott eljárási feltételek konjunktív feltételek. Ezek között a d) pont szerinti feltétel megállapítása mérlegelést igényel.
A Be. 221/A. §-a (3) bekezdésének d) pontjában foglalt feltételt először az ügyészség mérlegeli, amikor a vádelőkészítés keretében dönt arról, hogy – kérelemre vagy hivatalból – közvetítői eljárásra utalja-e az ügyet. A közvetítői eljárás lefolytatására irányuló kérelem (és az annak elutasítására vonatkozó döntés) hiányában a vádemelés annak a kinyilvánítása, hogy az ügyész a közvetítői eljárás lefolytatását nem látta lehetségesnek vagy indokoltnak.
A vádemelést követően a bíróság szabadon mérlegeli – de természetesen már csupán a jogosultaktól erre irányuló kérelem alapján – a közvetítői eljárás feltételeit. Amennyiben álláspontja szerint azok fennállnak, az eljárást felfüggeszti, és az ügyet közvetítői eljárásra utalja. Az ügyész ez ellen a végzése ellen fellebbezést jelenthet be azon az alapon (is), hogy a közvetítői eljárás elrendelésének a Be. 221/A. §-a (3) bekezdésének d) pontjában meghatározott feltételei hiányoznak.
Ha a közvetítői eljárás eredményeként a tevékeny megbánásnak a Btk. 36. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételei teljesültek, a bíróság az eljárást ezen a címen megszünteti.
Az ügyész a megszüntető határozat ellen már csupán azon a jogcímen jelenthet be fellebbezést, hogy az eljárás megszüntetésének a Btk. 36. §-ában írt feltételei nem teljesültek. Azt nem sérelmezheti, hogy álláspontja szerint a büntetés céljának megvalósítására ebben az esetben a tevékeny megbánás alkalmatlan, vagy azt, hogy a büntetés célját jobban szolgálná, ha a bíróság a vádlottat az eljárás megszüntetése helyett a járművezetéstől eltiltaná, illetőleg vele szemben más büntetést vagy intézkedést alkalmazna.

II.

A Btk. 36. §-a nem zárja ki, sőt kifejezetten megengedi a tevékeny megbánás alkalmazását – és ehhez igazodóan a közvetítői eljárást – valamennyi a Btk. XIII. Fejezetében meghatározott és háromévi, illetve ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő közlekedési bűncselekmény miatt indított eljárásban.
Sajátos helyzetet teremt, hogy a Btk. 188. §-ának (1) bekezdésében meghatározott ittas járművezetés vétsége miatt indított büntetőeljárások többségében természetes (vagy jogi) személy sértett hiányában általában nem kerülhet sor a közvetítői eljárás lefolytatására, míg e § (2) bekezdésének a) pontja szerinti súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés esetén a Btk. 36. §-ának (1) bekezdése nem zárja ki a közvetítői eljárás lefolytatását. Ilyen ellentmondás a Btk. XIII. Fejezetében meghatározott más közlekedési bűncselekmények esetén is fennáll.
A gyakorlat a jogalkotó kifejezett rendelkezésétől eltérően szűkítheti a jogszabály alkalmazási körét.
Ugyanakkor a közvetítői eljárásra utalásra vonatkozó döntés meghozatalakor az ügyésznek, illetve a bíróságnak – a Be. 221/A. §-a (3) bekezdésének d) pontjában foglalt rendelkezésre figyelemmel – mindig mérlegelnie kell, hogy a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása mellőzhető-e, vagy megalapozottan feltehető, hogy a bíróság a tevékeny megbánást a büntetés kiszabása során értékelni fogja.

III.

Valamely terhelt ellen folyamatban levő ügy (egy vádiratban terhére rótt, bűnhalmazatban álló) egyes cselekményeinek elkülönítésére a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében nincs törvényes lehetőség.
A Btk. 85. §-ának (1) bekezdése értelmében bűnhalmazat esetén egy büntetést kell kiszabni. Ebből az következik, hogy az egy vádiratban a terhelt terhére rótt bűncselekmények külön-külön elbírálására eltérő büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazása céljából nem kerülhet sor.
Ezt az álláspont támasztják alá a Be. 72. §-ában foglalt rendelkezések is, amelyek értelmében az elkülönítés lehetősége az adott terhelt ügyére és nem pedig a terhelt ügyének egyes cselekményeire nézve áll fenn.

IV.

Az eljárás tárgyalási szakaszában a közvetítői eljárás lefolytatására irányuló indítvány ülésen nem bírálható el, mivel a Be. ennek eseteiről a 210. §-ának (1) bekezdésében taxatív felsorolást ad. E rendelkezés megszegése azonban nem feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértés, mert annak eseteiről a Be. 373. §-a taxatív felsorolást ad, amelyek köre nem tágítható.
A Be. 272. § (2) bekezdésének b) pontja szerint előkészítő ülés tartása kötelező, ha a vádirat közlésétől számított 15 napon belül a vádlott, a védő vagy a sértett közvetítői eljárás lefolytatását indítványozta.
Nem tekinthető eljárási szabálysértésnek, ha a bíróság az indítványt a törvényben kizárt esetekben [pl. a vád tárgya nem a Btk. 36. §-ának (1) vagy (2) bekezdésében írt bűncselekmény, ha a (3) bekezdésben felsorolt kizáró okok fennállnak vagy az indítvány nem jogosulttól származik] az előkészítő ülés megtartása nélkül hozott végzésben utasítja el.
Más esetekben az előkészítő ülés megtartása kötelező, de elmaradása csak relatív eljárási szabálysértés.
Ugyancsak relatív eljárási szabálysértésnek minősül, ha a bíró egyszerű átiratban tájékoztatja az indítványozót – fellebbezéssel támadható elutasító határozat helyett – arról, hogy nincs helye közvetítői eljárásnak.
Ha a közvetítői eljárást a tárgyalás előkészítésére nyitva álló 15 napos határidő lejártát követően kezdeményezik, akkor az előkészítő ülés megtartása már nem kötelező, de lehetséges, mert a törvény nem zárja ki.
A közvetítői eljárás lefolytatására irányuló indítvány ülés keretében sem a tárgyalás előkészítése során, sem pedig az eljárás tárgyalási szakaszában nem bírálható el. Az ülés tartásának eseteit ugyanis a Be. a 210. §-ának az (1) bekezdésében taxatív felsorolásban határozza meg.
A tárgyalás kitűzése után – a törvényben kizárt esetek kivételével – a közvetítői eljárás lefolytatására irányuló indítvány tárgyában a felek meghallgatását követően csak tárgyaláson lehet dönteni.
A fent részletezett esetekben a Be. 375. §-a szerinti relatív eljárási szabálysértés megállapítását az alapozza meg, hogy az eljárásban részt vevő személyek a törvényes jogaikat nem gyakorolhatták, vagy azok gyakorlását korlátozták.

V.

A Btk. 36. §-a a tevékeny megbánás két önálló, alternatív feltételeként különbözteti meg az okozott kár megtérítését, illetőleg a bűncselekmény káros következményeinek az egyéb módon történő jóvátételét. Ez utóbbi fordulat közvetítői eljárásban teljesülése a tevékeny megbánás elégséges feltétele, ezért a közvetítői eljárást nem zárja ki az a körülmény, ha a kár már korábban megtérült.
1. A törvényhozó tudatosan szakított a tevékeny megbánás korábbi szabályozásával (Btk. 332. §), amely a kármegtérítésre és a bűnfelderítésre helyezte a hangsúlyt, és csupán a büntetés korlátlan enyhítését – különös méltánylást érdemlő esetben a mellőzését – tette lehetővé.
Ezzel szemben a közvetítői eljárás a bűncselekmény elkövetésével kiváltott konfliktust kezelő eljárás, amelynek célja, hogy a büntetőeljárást lefolytató bíróságtól, illetőleg ügyésztől független, harmadik személy (közvetítő) bevonásával – a sértett és a terhelt közötti konfliktus rendezésének megoldását tartalmazó, a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a terhelt jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő – írásbeli megállapodás jöjjön létre [Bktv. 2. § (1) bek.].
Ennek megfelelően a közvetítői eljáráson kívüli önkéntes teljesítés általában a büntetés kiszabása, illetve a Btk. 71. §-a keretében értékelhető.
2. Amennyiben a sértett kára a tettenéréssel megtérült, ezáltal ellehetetlenült a Btk. 36. §-ának (1) bekezdésében foglalt az a feltétel, hogy a “bűncselekménnyel okozott kárt a sértettnek közvetítői eljárás keretében megtérítette”. E körülmény kétségtelenül jelentősen csökkenti a tevékeny megbánás, mint büntethetőséget megszüntető ok érvényesítésének a lehetőségét, ám véglegesen nem feltétlenül zárja ki.
A tevékeny megbánásnak ugyanis van egy további – alternatív – feltétele, nevezetesen, hogy a terhelt a közvetítői eljárás keretében “a bűncselekmény káros következményeit egyéb módon jóvátette”.
A közvetítői eljárás a terhelt vagy a sértett indítványára, illetőleg önkéntes hozzájárulásukkal alkalmazható eljárás [Be. 221/A. § (1) bek.]. Amennyiben a terhelt a kár megtérülése ellenére a közvetítői eljárás lefolytatását indítványozza – esetleg további jóvátételt helyez kilátásba -, és a sértett a közvetítői eljárás lefolytatásához hozzájárul, – az egyéb feltételek meglétét feltételezve – nincs akadálya a közvetítői eljárás lefolytatásának. Az egyéb jóvátétel is hatékonyan szolgálhatja ugyanis a közvetítői eljárás célját, a sértett reparációját és a terhelt jövőbeni jogkövető magatartásának az elősegítését.
A kifejtettek szerint a kár megtérülése a tettenérés folytán olyan objektív helyzet, amely szűkíti a közvetítői eljárás lehetőségét, de nem zárja ki. Hasonló helyzetet teremt, ha a sértett kárát a biztosító megtérítette, vagy a lefoglalással a kár megtérült.

VI.

A tevékeny megbánás (Btk. 36. §) megállapításának nem feltétele a bűncselekménnyel okozott kár maradéktalan megtérítése.
A 3/2007. BK vélemény (X. pontja) foglalkozik azzal, hogy a terhelt által teljesített és a sértett által elfogadott kártérítés – amelyre nézve a közvetítői eljárás eredményesen lezajlott – nem azonos a Btk. 137. §-ának 5. pontja szerinti törvényi kár fogalommal. Ez az értelmezés az anyagi és eljárási rendelkezések valós tartalmát adja. E megállapítás elfogadása nem okoz fennakadást a gyakorlatban, mert erre nézve a Btk. és Be. szabályozása által “tudomásul vett” eltérés nem eredményezi a törvény sérelmét.
Ebből az is következik, hogy a közvetítői eljárás eredményes lehet és a tevékeny megbánás sikeresen alkalmazható akkor is, ha az elfogadott, illetve a megtérített kártérítési összeg az elkövetési értéktől (okozott kártól, vagyoni hátránytól, stb.) eltér, attól akár alacsonyabb, akár magasabb.

VII.

A terhelt jóvátételre való képességét nem lehet kizárólag a személyes képességei alapján megítélni [Be. 221/A. § (3) bek. b) pontja].
A Btk. 36. §-ának (1) bekezdése a tevékeny megbánás feltételeként azt rögzíti, hogy a terhelt “a bűncselekmény káros következményeit egyéb módon jóvátette”.
Annak eldöntése, hogy a jövendőbeli megállapodásból fakadó nem anyagi, hanem esetleg személyes természetű kötelem teljesítése mennyiben tapad a terhelt személyéhez, a közvetítői eljárásra utaláskor általában nem állapítható meg.
A megállapodásban a sértett hozzájárulásával a terhelt azt is vállalhatja, hogy a nem a közvetlenül a személyéhez tapadó kötelezettségek teljesítéséről egyéb módon gondoskodik. Erre figyelemmel a terhelt jóvátételre való képességét komplex módon és a sértett érdekeinek a szem előtt tartásával kell mérlegelni a közvetítői eljárásra irányuló döntéshozatal során.
Ha a megállapodás természete (pl. személyes gondozás) ezt nem zárja ki, akkor közömbös, hogy a jóvátételt ténylegesen ki teljesíti. A terhelt jóvátételre való képességét ezért nem lehet kizárólag a személyes képességei alapján megítélni. Elég a képességet valószínűsíteni, és az indítvány elutasításához egyedül a jóvátételi képesség nyilvánvaló hiánya vezethet.

VIII.

A tevékeny megbánást megalapozó közvetítői eljárás az elterelés (diverzió) egyik formája. A törvényhozó ennek megfelelően az intézmény érvényesülését biztosító legteljesebb eszközrendszert a vádelőkészítés szakaszában biztosította (lásd: pl. a nyomozás felfüggesztése mellett a vádelhalasztás lehetőségét).
A közvetítői eljárás lehetővé tétele a bírósági eljárásban csupán kiegészítő jellegű, elsősorban a sértett érdekeinek a hatékonyabb érvényesítése érdekében.
1. A Bktv. 15. §-a (1) bekezdésének 2008. január 1. napjától hatályos szövege szerint a közvetítői eljárás (egyéb esetek mellett) azon a napon fejeződik be, amikor
a) a megállapodás alapján a terhelt a bűncselekménnyel okozott kárt a sértettnek megtérítette vagy a bűncselekmény káros következményeit egyéb módon jóvátette,
b) a terhelt a megállapodás alapján a kár megtérítését részletekben történő fizetéssel vagy egyéb módon nyújtandó jóvátétellel az első részlet tekintetében teljesítette, ha a megállapodás értelmében a teljesítés a felfüggesztés határidején belül nem fejeződhet be,
c) a terhelt a megállapodás alapján a részletekben történő fizetés vagy más módon nyújtandó jóvátétel utolsó részletét a felfüggesztés határidején belül teljesítette, … .
A Bktv. 15. § (1) bekezdése b) pontjának megszövegezése folytán az eljárás bírósági szakaszában továbbra is problémát okoz a tevékeny megbánás feltételeinek a megállapítása, ha a megállapodásban foglalt kötelezettség teljesítése – az eljárás bírósági szakaszában – túlnyúlik a felfüggesztés (legfeljebb hat hónapos) időtartamán.
2. A vádelőkészítés szakaszában a Be. 221/A. §-ának (7) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a gyanúsított a közvetítői eljárás eredményeként létrejött megállapodás teljesítését megkezdte, de a büntethetősége nem szűnt meg, az ügyész a három évet meg nem haladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a vádemelést egy évtől két évig terjedő időre elhalaszthatja.
Ez a rendelkezés biztosítja a megállapodás teljesítéséhez szükséges időt abban esetben is, ha a teljesítésre a nyomozás legfeljebb hat hónapig tartó felfüggesztésének időtartama alatt teljes körűen nem került sor. Ilyen lehetőség azonban az eljárás bírósági szakaszában nincs.
3. Az elsőfokú bíróság az eljárást a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében (a tárgyalás előkészítése keretében) legfeljebb hat hónapra függesztheti fel [Be. 266. § (3) bek. c) pont]. A felfüggesztés tartamának elteltével – amennyiben az eljárás tevékeny megbánásra alapított megszüntetésének [Be. 267. § (1) bek. l) pontja) nincs helye – a tárgyalás kitűzése iránt kell intézkedni.
A 3/2007. BK vélemény I/1-2. pontja szerint a Bktv. 6. §-a értelmében a közvetítői eljárás megindításának alapja … a bíróságnak a büntetőeljárást – a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében hozott – felfüggesztő végzése [Be. 266. § (3) bek. c) pont]. Ebből következően közvetítői eljárásnak a büntetőeljárás azon szakaszában, illetve olyan büntetőeljárásban van helye, amelyben ilyen határozat hozatalát a Be. lehetővé teszi; … a bíróság esetében ez alatt a vádemeléstől kezdődően az elsőfokú eljárás tartama értendő.
A büntetőeljárás – a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében történő – bíróság általi felfüggesztését a Be. az elsőfokú eljárásban és a következő rendelkezések alapján teszi lehetővé:
– a tárgyalás előkészítésének szakaszában [266. § (3) bek. c) pont];
– a tárgyalás előkészítésének befejezése, illetőleg a tárgyalás kitűzése után [275. § (1) bek.];
– a tárgyalás megkezdése után (307. §);
– a tárgyalás elnapolása után [309. § (1) bek.].
A bíróság – eltérően a 221/A. § (3) bekezdésétől – csak a terhelt, vagy a sértett, illetőleg a védő indítványára függesztheti fel a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében a büntetőeljárást, hivatalból nem.
A Btk. 36. § (1)-(2) bekezdésének és a Be. 221/A. § (2) bekezdésének, illetve a (3) bekezdése b) pontjának, valamint a Bktv. 13. § (2) bekezdésének a) és 15. § (1) bekezdésének összevetéséből az következik, hogy a tevékeny megbánás két együttes eleme
– egyrészt a még közvetítői eljárást megelőzően gyanúsítottként tett beismerő vallomás és a jóvátétel vállalása;
– másrészt a közvetítői eljáráson belüli megállapodás és a jóvátétel megtörténte.
A Be. 221/A. §-ának (7) bekezdésébe foglalt rendelkezésből az következik, hogy a kár megtérítésének és/vagy a jóvátételnek nem feltétlenül a közvetítői eljárásban kell teljesülnie.
A Bktv. 15. § (1) bekezdésének b) pontjában írt esetben a bíróságnak az eljárást folytatnia kell, de tekintettel arra, hogy a kár megtérítése, a jóvátétel még nem fejeződött be, a tevékeny megbánás anyagi jogi feltételei [Btk. 36. § (1) bekezdés] nem valósultak meg, így a Be. 267. § (1) bekezdés l) pontja alkalmazásával nem szüntethető meg az eljárás.
Ilyen esetekben az eljárás folytatása a terhelt büntetőjogi elmarasztalásával járhat.
4. Az eljárás legfeljebb hat hónapos felfüggesztésének lejárta után már csak a tárgyalás – Be. 287. § (1) bekezdésén alapuló – elnapolásáról lehet szó, de a kár megtérítésére, a jóvátétel befejezésére a megállapodásban megjelölt hosszabb halasztás, vagy részletfizetés lejártának a bevárása a büntetőeljárás indokolatlan elhúzódását eredményezheti.
Az eljárás bírósági szakaszában a Btk. 36. §-ában foglalt feltételek meglétét a bíróság az ügydöntő határozatának a meghozatalkor vizsgálja. Nincs akadálya a tevékeny megbánás megállapításának, ha a közvetítői eljárásban kötött megállapodásban foglalt kötelezettségek a közvetítői eljárás befejezését követően, a bíróság érdemi döntésének a meghozataláig eltelt időszakban teljesülnek. A tárgyalás elnapolására azonban a megállapodásban foglaltak teljesítése érdekében már nem kerülhet sor.
A közvetítői eljárás az elterelés egyik formája, amelynek fő alkalmazási területe a büntetőeljárás vádelőkészítő szakasza, és érvényesítése a bírósági eljárásban csupán kisegítő jelleggel indokolt.

IX.

A közvetítői eljárás esetén a bíróságoknak a felfüggesztés idejét a legfeljebb hat hónapos határidő keretei között az adott ügy körülményeihez igazodva kell megállapítania.
Az eljárás felfüggesztésének határidejét az ügy egyedi körülményeihez igazodóan és arra is figyelemmel indokolt megállapítani, hogy a közvetítői eljárás céljának a megvalósítását előmozdítsa. A közvetítői eljárás célja a törvényekben meghatározott megállapodás létrehozatala. Ehhez a Bktv.-ben megszabott – szoros – határidőkre figyelemmel meghatározott eljárás lefolytatásához szükséges időt garantálni kell.
A bíróságok rendszerint azért függesztik fel az eljárást a lehetséges hat hónapnál lényegesen rövidebb időszakra, hogy a következő tárgyalás megtartására a felfüggesztést lejárta után, lehetőleg a korábbi tárgyalást követő hat hónapon belül sor kerüljön. Ezzel ugyanis elkerülhető a tárgyalás megismétlése [Be. 287. § (3) bek.].
A határidő meghatározása során azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy a büntetőeljárás a közvetítői eljárás céljából csak egy alkalommal függeszthető fel.

X.

A bíróság az eljárást felfüggesztő végzés kézbesítésével egyidejűleg – a Bktv. 3. §-a (4) bekezdésének megfelelően – azokat az iratokat bocsátja a közvetítő rendelkezésére, amelyek a közvetítői eljárás lefolytatásához szükségesek.
Többvádlottas ügyekben, nagy terjedelmű ügyiratoknál elegendő lehet a vádirat, a gyanúsítotti vallomás, a sértetti tanúvallomás, a kárra, sérülésre vonatkozó szakvélemény vagy okirat. stb. eredetben vagy fénymásolatban történő megküldése is.
A zárt adatkezelésű iratok – a közvetítői eljárást indítványozó vagy ahhoz hozzájáruló sértettre vonatkozó név és lakcím kivételével – nem küldhetők el.
A Bktv. 3. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közvetítő jogosult és köteles mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a feladatának ellátásához szükségesek. Az ügyész a közvetítői eljárásra utalásról szóló határozat, illetve a bíróság az eljárást felfüggesztő végzés kézbesítésével egyidejűleg a közvetítő rendelkezésére bocsátja – az e törvényben meghatározott feladatai ellátásához szükséges mértékben és időtartamban – az iratokat. E rendelkezésnek megfelelően a bíróságnak nem kell feltétlenül a büntetőügy iratai eredetben és a maga egészében a közvetítő rendelkezésére bocsátania.
A Be. 96. §-ának (2) bekezdése szerint kezelt azon adatok pedig, amelyek nem a tanúként kihallgatott sértettre vonatkoznak, nem is bocsáthatók a közvetítő rendelkezésére.

XI.

A 3/2007. BK vélemény VI/3. pontjának utolsó mondata helyébe a következő mondat lép:
Ezért ilyenkor az ügy közvetítői eljárásra kerülése általában nem célszerű.

Budapest, 2008. április 7.

Dr. Kónya István
a Büntető Kollégium vezetője
 
Dr. Márki Zoltán
a Büntető Kollégium jegyzője